Gismo.tumblr

klunks:

és arra jutottam, hogy az élet alapvetően nagyon egyszerű lenne. Maradj életben, ameddig tudsz és szaporodj. Ennyi, nem igaz?

Csakhogy, mi magunk sokkal bonyolultabbá tettük az egészet a szabályainkkal és a kialakított társadalmunkkal, ahova mindenkinek bele kell passzolni, mint egy puzzle darabkának. 18 évet töltünk azzal, hogy iskolapadokban ülve megtanuljuk a szabályokat és azokat magától értetődővé tesszük.

Tanulunk továbbá a múltról, aminek talán az lenne a célja, hogy mások által elkövetett hibákból tanuljunk. De úgysem tanulunk belőlük, majdnem minden hibát újra és újra elkövetünk és mindig csak ezután vonjuk le a helyes következtetést.

Ha eleget ültünk az iskolapadban - természetesen azt is más emberek szabják meg mennyi az elég - akkor jön a beilleszkedés. Erről a részről még nem tudok sokat, hiszen nincsenek saját tapasztalataim. Próbálom minél tovább húzni az időt mielőtt erre sor kerül, ugyanis úgy érzem akadnának gondjaim ezzel a lépéssel. Nem vagyok túl alkalmazkodó.

Saját tapasztalataimból kiindulva annyit tudok mondani:

• nehéz megtalálni a helyed
• nem tudhatod ki az aki melleted áll a hátad mögött is
• nehéz minden pillanatban 100%-ot nyújtani amit elvárnak

de ha már ezeket megszoktad kialakul egy jól megszokható, és müködő rendszer ami átlátható és élhető, de mindig lesznek pici dolgok amik nem hagynak téged.

Egyszerű boldognak lenni, de nehéz egyszerűnek lenni.